A flavonoidokat a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert professzor fedezte fel 1936-ban. Arra jött rá, hogy a bioflavonoidokkal megelőzhető a hajszálerek áteresztése vagy törékenysége, ami könnyen véraláfutásokhoz és ödémához vezet. Szent-Györgyi "P" vitaminnak nevezte a bioflavonoidokat (az angol áteresztés permeability szó kezdőbetűje miatt).
Az általános vitaminok felszívódása is sokkal eredményesebb, ha elegendő flavonoid tartalmú gyümölcsöket, zöldségeket és étrend-kiegészítő terméket fogyasztunk.
A flavonoidok igen széles körű kémiai és biológiai aktivitással rendelkeznek.
Az in vitro, valamint az utóbbi öt évben megsokszorozódott in vivo vizsgálatok alapján a flavonoidok kedvező hatásai a következő biokémiai folyamatok köré csoportosíthatók:
1) antioxidáns hatás és/vagy szabadgyök-befogás,
2) immunmoduláns és gyulladáscsökkentő hatás - nagy valószínűséggel az arachidonsav-metabolizmus módosításán keresztül,
3) asztmaellenes és antiallergén hatás,
4) más enzimek aktivitásának módosítása, általában gátlása,
5) antivirális, antibakteriális hatás,
6) ösztrogénaktivitás (izoflavonoidok),
7) mutagenezist és karcinogenezist befolyásoló hatás,
8) véredényrendszer működését, állapotát befolyásoló hatás,
A fenti tulajdonságok több esetben egymással szinergista (kiegészítő) kapcsolatban vannak.
